A világunkra leselkedő veszélyek közepett nem tehetjük meg, hogy a békéről nem beszélünk, mégis sokszor ellentmondásos, ahogy azt tesszük. Van tennivalónk egyénileg is, az embertársainkkal és Istennel való megbékélés terén, de közösen is, a társadalmi bajok orvoslásában. Szent Ferenc és a ferences szentek sokszor álltak a megbékélés szolgálatában. Így a világi ferenceseknek sem szabad belenyugodniuk maguk körül a viszály és széthúzás semmilyen formájába sem.
Szent Ferenc műveiből:
Az Úr nyilatkoztatta ki nekem, hogy ezt a köszöntést használjuk: Az Úr adjon neked békességet! (Végr 23)
Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak (Mt 5,9). Igazán békességszerzők azok, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért e világ minden szenvedése közepett is megőrzik lelküknek és testüknek békéjét. (Int 15)
Ha tehát valahol szóval rosszat mondó vagy cselekvő, vagy Istent káromló embert Látunk vagy hallunk, mi jó szóval mondjunk áldást, cselekedjük a jót és dicsérjük Istent, aki áldott mindörökké (vö. Rm 12,21; 1,25). (2Reg 17,19)
1Cel 29:
Abban az időben egy újabb jóember csatlakozásával elérték a nyolcas számot. Szent Ferenc ekkor maga elé gyűjtötte valamennyiüket, és miután sokat beszélt nekik Isten országáról, a világ megvetéséről, a saját akarat megtagadásáról és a test igába fogásáról, kettesével szétküldötte őket a világ négy tája felé. "Menjetek, kedveseim mondotta nekik ketten-ketten a világ különböző tájai felé, és hirdessétek az embereknek a békét és a bűnbánat evangéliumát a bűnök bocsánatára."
A Ferences Világi Rend regulájából:
Családjukban a békesség, a hűség és az élet tiszteletének ferences szelleme szerint éljenek arra törekedve, hogy mindezekben a Krisztusban már megújult világ jele legyenek. (17.)
Mint a béke hordozói, érezzék kötelességüknek azt újra meg újra megteremteni. Keressék párbeszédben az egység és a testvéri egyetértés útjait, bízva az emberben élő isteni mag jelenlétében, valamint a szeretet és a megbocsátás átalakító hatalmában. (19.)
Mt 5,9; 7,1-5; Lk 10,5k; Jn 14,27; 20,19-21; Fil 2,1-4; 1Pét 3,8-12
A II. Vatikáni Zsinat tanításából:
A keresztény szeretet igazán kiterjed mindenkire, származásra, társadalmi helyzetre és vallásra való tekintet nélkül: nem számít haszonra és hálára. (Az egyház) a békét keresőknek testvéri párbeszédben kíván felelni, hogy az Evangélium fényét és békéjét nyújtsa nekik. (A missziókról 12)
A béke nem egyszerűen az, hogy nincsen háború. Nem merőben az ellentétes erők paszta egyensúlyának állapota. Nem valósíthatja meg önkényuralom. A békét helyesen és szabatosan "az igazság művének" kell mondanunk (Iz 32,7). Annak a rendnek a gyümölcse, amelyet a társadalom számára alapítója, az Isten gondolt e1, és a mint tökéletesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk. (Gaudium et Spes 78., ld. az egész V. fejezet)
Christifideles Laici 42.:
A szolidaritáson alapuló politikai tevékenység gyümölcse a béke, amelyre mindenki vágyik, de amely még nem érett be. A világi hívők nem lehetnek közönyösek, idegenek vagy lusták mindazzal kapcsolatban, ami a békét tagadja vagy veszélyezteti. (...) Kötelesek vállalni a feladatot, hogy a békesség megteremtőivé váljanak, mind a szív megtérése révén, mind az igazság, a szabadság, az igazságosság, a szeretet érdekében végzett munkásság révén, mert ez utóbbiak a béke elidegeníthetetlen alapjai.
A világi hívők működjenek együtt mindazokkal, akik a békét őszintén keresik, használjáh fel az erre rendelt közösségeket, nemzeti és nemzetközi intézményeket. Segítsék azt az elmélyült nevelői munkát, melynek célja, hogy gyökereiben kiirtsa az önzés, gyűlölet, bosszú, ellenségeskedés jelenleg uralkodó "kultúráját" és minden szinten elősegítse a szolidaritás kultúrájának növekedését. Ez a szolidaritás ugyanis a béke és a fejlődés útja.
Vissza a ˇ címoldalhoz ˇ, ˇ III. fejezethez ˇ.